Számomra még mindig hihetetlen, hogy részese lehettem ennek a csodának, szerepelhettem a Macskák 1500. előadásában. Most pedig szeretnék egy kis élménybeszámolót tartani, hogy soha ne felejtsem el.

“A musicalek varázsa” című blog bejegyzésben már sok érdekességet írtam az előadásról, például, hogy már 1983-óta játszák Budapesten a Madách Színházban és most elérkeztünk az 1500-dik előadáshoz! Huuuhh, micsoda szám! Már biztos említettem, hogy a budai Madách Musical Tánciskolának vagyok a növendéke több mint 6 éve. Az elmúlt években többször lehetőséget kaptak a tánciskola diákjai, hogy egy-egy kerek számú előadás kapcsán eltáncolhatták a híres “Karminca bál” jelenetet, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is benne lehetek ebben a produkcióban. Óriási megtiszteltetés volt, amikor engem is kiválasztott Sárközi Gyula balettmester (továbbiakban Gyula bácsi) erre a feladatra.

A fotót készítette Gábor Sára

Két hétig tartott az intenzív felkészülés, minden nap próbáltunk, sokszor késő estig, hétköznap és hétvégén is, fárasztó volt, de semmi pénzért sem hagytam volna abba. Az előadás előtti napon egy flashmobbal készültünk a Hősök terén, ami nagyon nagy sikert aratott. A nagyobb diákok aznap egy “Macskás” kamionnal vonultak fel Budapesten a belvárosban. Mi pedig délutánra értünk oda a Hősök terére és mind együtt közel 250-en eltáncoltuk a Karminca bált, ami fantasztikus élmény volt! A megmozdulás után pár gyerekkel interjút is felvettek, köszönöm Gyula bácsi, hogy köztük lehettem! Csatolok egy linket a flashmobról:

https://www.facebook.com/madachszinhaz/videos/153849473534168

Aztán elérkezett a várva várt nap, 2021. szeptember 24.-e. Aznap úgy keltem fel, hogy: ÚRISTEN! Ma lesz a Macskák!!!!!

Délután 14:30-ra kellett érkeznünk a színházba, természetesen a művészbejárón át. Megtartottuk a főpróbát a nagyszínpadon, jól ment.

Itt szeretném leírni, hogy nagyon szerencsés gyerek vagyok, mert apukám minden próbára elvitt és megvárt, anyukám pedig megvarrta a jelmezem, az öcsém pedig támogatott, hogy ne izguljak. Köszönöm nektek!

A főpróba után az alagsorban öltöztünk át. Ekkor döbbentem rá, hogy a jelmezem legfontosabb részét, a felsőmet otthon hagytam, ezért gyorsan felhívtam a szüleimet. Szerencsére nem volt nagy baj, mert jöttek megnézni az előadást és kezdés előtt gyorsan be tudták adni nekem a jelmezt, de azért egy kicsit ideges voltam. Aztán mehettünk a sminkbe és a hajba. Felejthetetlen élmény volt, ahogy a sminkesek és fodrászok dolgoztak: ment a zene, mindenki mosolygott. A macska parókák ki voltak sorba készítve a színészeknek, akik épp akkor érkeztek. Fontos tudnivaló: a macskákban szereplő színészek egytől-egyig maguknak készítik a sminkjüket. A “kismacskáknak” azaz nekünk sminkesek varázsoltak bajszokat. Minden gyerek különböző sminket és frizurát kapott.

A fotót készítette Gábor Sára

Az elkészült sminkem nagyon tetszett, a két fonatomat pedig kibontották és feltupírozták, végül rögzítették. Miután teljesen kész lettem, igazi utcai macskának éreztem magam. Az előadás elkezdődött és mi nagyon izgatottak voltunk, a szünet előtti utolsó jelenetre vártunk.

Gyula bácsi bejött értünk és elindultunk a színpadhoz, itt már mindenki nagyon izgult. Beértünk a takarás mögé és akkor, ott, a színfalak mögött egy felejthetetlen élményben volt részem. Gyula bácsi elmondta nekünk, hogy azért vagyunk mi ott, mert ő tudja, hogy meg tudjuk csinálni, azért választott ki minket, mert jók vagyunk, hisz bennünk. És akkor eszméletlen hangosan megkérdezte, hogy miért vagyunk mi itt és miért minket választott? Mi pedig ordítottuk, hogy azért mert jók vagyunk!

(Az előadás után megkérdeztem a szüleimet, hogy hallották-e, hogy a takarás mögött ordibálunk, azt mondták, hogy semmit sem hallottak.) Aztán a nézők elkezdtek tapsolni, tudtuk, hogy mi következünk, beszaladtunk a színpadra, a fények is beindultak, elkezdtük a bevezető részt és onnantól csak táncoltunk. A színészek a színpad szélén ültek és mosolyogva tapsoltak, én is mosolyogtam rájuk. Volt egy kellék mögöttem, amiben majdnem elestem, de az egyik “nagymacska” észrevette és gyorsan arrébbhúzta, ezúton is köszönöm neki. Sajnos nagyon gyorsan elrepült a jelenet, de minden pillanatát élveztem, vastapsot kaptunk, többször hajoltunk meg, mint megbeszéltük. Gyula bácsi is kijött a színpadra közénk, a nézőtéren sokáig tapsoltak, aztán kirohantunk. Felszabadultunk, kellemes érzés volt utána, ugyanakkor kicsit szomorú is, hogy vége lett. Még nagyon sokat kellett várnunk, hogy vége legyen az előadásnak, de több színésszel is találkozhattam a folyosókon, sőt a mosdóban az 1500. előadás tapsrendjének egyik nagy meglepetésével, Détár Enikővel futottam össze, (aki Haumann Péterrel adta elő a Macskák egyik leghíresebb dalát a Színházi macskát ráadásként), Détár Enikő nagyon kedves volt, de többet sajnos nem árulhatok el...

Szirtes Tamás tanár úr a Macskák 1500. előadása kapcsán ezt mondta:

“Aki egyszer a Macskákban benne volt, annak az életének a részévé vált.”

Szerintem ez a “kismacskákra” is igaz. Visszasírom a felkészülést és az előadást is, az biztos, hogy soha sem fogom elfelejteni.

*A blogon látható kép és szöveg a szerző tulajdona!